Kis késéssel, de érkezik a beszámolóm a múlt hétvégi 10 km-es aszfaltos versenyről, amiről itt írtam, hogy nagyon szeretnék végre egy 50 perc alatti PB-t futni, bár a körülmények nem igazán lennének ideálisak. Hozzá kell tenni, hogy a 10km-es távot utálom a legjobban. Végig feszített tempó, ami 5 km-en még teljesen elviselhető, de a 10 már sok belőle. Arra lehetett számítani, hogy meleg lesz, így ez nem tört meg különösebben. 

Idill a verseny előtt

Kivételesen időben érkeztünk és nem volt semmi idegbaj, ami ránk abszolút nem jellemző. Már-már hiányoltam, hogy a gyerek 5 perccel az indulás előtt nem szart be és hogy nem kellett visszamenni semmiért, ami otthon lett felejtve. Az UTH után meglepett a férjem (=Ebayen rendeltem magamnak és ő nem szólt érte semmit) egy menő Compressport terepfutó nacival, így nyilván ezt vettem fel, végül is le kell tesztelni, hogy egyben tartja-e a combom-csipőm, amik nekem a kritikus, sérülékeny részeim. (Spoiler:  a nadrág tök fasza!)

Gyors helyszíni nevezés után nyugodt bemelegítés. Közben sok ismerős arcot fedeztem fel, bár őnekik valószínűleg fogalmuk sem volt róla, hogy én ki vagyok. A futást az altöttingi sportegyesület szervezte a sörfeszt alkalmából a többi környékbeli sportklubnak, így hobbifutók szinte nem is neveztek. Összességében kis verseny volt, de bitang erős mezőny. Kiszúrtam A LÁNYT is, aki mindig minden versenyen megver és szinte mindenhol helyezést ér el - őt már régebben nagyon megjegyeztem. 

A rajt (ne keress, szokás szerint hátra álltam)

Béla (edzőm), innen ne olvass tovább. :D

Hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy nem fogom magam az idővel és a pulzussal stresszelni, futok, ahogy tudok. Alapból olyan magas pulzus lett kiírva (158-164 asszem), amit edzésen a legritkább esetben tudok teljesíteni, szóval gondoltam, férjem szavaival élve, hogy "nyélen" (max erőbedobással) futok, afölé a pulzuszóna fölé úgyis 1000% h nem kerülök.

Ezzel a lendülettel elraktam az órám zsebre és úgy döntöttem, hogy megyek a lány után. A korábbi évek eredménylistái alapján ő mindig 46-48 perces 10km-ket futott, így gondoltam, tökéletes lesz iramfutónak. Szóval a rajtnál beálltam mögé és szoros emberfogásban mentem vele.  Ami megdöbbentett, hogy a tempót teljesen elviselhetőnek éreztem, sőt, még tudtam volna jobban is menni! Gondoltam majd a 7-8 km-nél beelőzök és megpróbálok elmenni előle.

Valaki árulja már el, hogy lehet a k*rva oldalszúrást elmulasztani! 

 Persze mindez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Tök jóleső futás közben, nem észvesztő tempónál a 6. kilométer után úgy elkezdett szúrni az oldalam, hogy azt hittem sírva fakadok. Nem igaz, hogy MÁR MEGINT elb*szok egy versenyt a k*rva oldalszúrás miatt! MINDIG ez van. Edzésen is, versenyen is, ha normálisabb tempót akarok tartani. Már mindent próbáltam ellene. Belégzés/lépés arányokat változatos felosztásban, amerikai fórumban olvasott hókuszpókuszt, hogy minden 3. kilégzésnél landoljak arra a lábamra, amelyik oldalon szúr. Testtartás változtatást: jobban kihúzni magam , vagy éppen kissé összegörnyedni. Inni. Nagy levegők.

K*RVÁRA NEM HASZNÁL SEMELYIK. Csak ha sétára váltok. Tök idegbeteg lettem és úgy döntöttem, hogy nem fogok megállni. Összeszorított fogakkal nyomtam tovább az oldalamat markolászva, de lassultam és a lány elment kb. 200 méterre. El kellett engednem egy mentőt.  Csak nekem. Kb. minusz 20 másodperc, nem írták jóvá persze (nem is kértem).  A 9. kilométerre tértem magamhoz, addigra már kevésbé szúrt az oldalam, erőmhöz mérten nekiálltam hajrázni. Mivel órám nem volt, fogalmam sem volt, hogy milyen időt futhatok, de abban biztos voltam, hogy meglesz az 50 perc alatti idő, mert a 200 m távot stabilan tartottam a lány után (ő is hajrázott). Sőt, a végén még közelebb is kerültem hozzá. 

Lendületesen futottam be a stadionba, ahol a cél van és a tüdőmet majdnem kiköpve kotortam elő a zsebemből az órát. 50:16. Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Gondoltam, ha a kezemen lett volna az a b*zi óra, tuti behúzom az 50 alattit valahogy, de hát a zsebemben volt és "vakon" futottam. Hát mi a franc történt ezzel a lánnyal, hogy ilyen "szart" fut? 

Kíváncsian vártam az eredménylistát, érdekelt nagyon, hogy mire elég ez az idő. Hát, korosztályos első helyre, hivatalosan 50:12-vel. :) (A Ramona nevű lány 49:50-et futott, másik korosztályban van.) Tehát meg kell várni az eredményhirdetést, Gábor tök fog neki örülni, már 2 napja készül a strandra ebben a kánikulában én meg keresztbehúzom a számításait... Ez van. :D Amúgy tök büszke volt rám. 

Eredményhirdetés - csak a szokásos

 Amíg én a frissen vasalt (igen, komolyan, ez az egyetlen futópólóm, amit vasalni kell, kész..:) Ultra Trail Hungary-s pólómban vonultam az eredményhirdetésre, kedves férjem azon poénkodott, hogy vajon most mit fogok kapni, zoknit, vagy tusfürdőt? Merthogy eddig Németországban AKÁRHÁNYSZOR lettem első helyezett, SOHA nem kaptam se érmet, se kupát, csak valami random szarságokat. Jó persze, más lehet pont ennek örül jobban, de én szeretem a futós ereklyéket érem, vagy kupa formájában kiállítani otthon és gyönyörködni bennük. :D 

Bingó, ezúttal sem kaptam semmi értelmeset.(Nem akarok bunkó lenni, tényleg nagyon köszi a tésztát meg a müzlit meg a kupont, ami csak teljes árú holmira jó, ki a kicsit nem becsüli... szóval tényleg köszi, na. :) Sokkal jobb, mint a tavaly őszi Herbstlauf-os abszolút első helyem, mert akkor a Raiffeisen Bank és az Intersport főszponzorálásával kaptam 1 db kicseszett OKLEVELET bazmeg. Szóval itt most van minek örülni.

Ennek örömére rendeltem egy korsó búzasört, amitől a melegben olyan szinten megbillentem, hogy a hazaút kellemes zsibbadással telt számomra.

Minden befutó kapott egy rohadt nagy perecet, ami természetesen Gáborkánál landolt. (Kétszer végignyalogatta aztán ennyi. )

És a "hivatalos" adatok se maradjanak le: 

Hitelesített 10 km-es távon 50:12-es idő, 161-es átlagpulzus. 

Itt lehet megtekinteni:

https://www.strava.com/activities/1613819301

Lényeg a lényeg, most kereshetek még egy 10 km-es versenyt (holott utálom ezt a távot)  a szezonban, ahol nekifuthatok ennek az 50 perc alatti időnek még egyszer, mert most már tudom, hogy tuti képes vagyok rá. De jó. :D