Valami ilyesmi kikötéssel fejeztem be az utolsó blogbejegyzésem, ha jól emlékszem. Nem akartam császárt, mert az nem jó a babának és nem jó az anyának, főleg nem annak az anyának, akinek októberre Vadlán nevezése van (nyugi, a rövidebbik távra, azaz 50km-re).  Ehhez képest sajnos -vagyis esetünkben…

Az utóbbi hónapok nyekergése után végre jó híreket is hozok: képzeljétek, voltam egy futóversenyen, ami TETSZETT! Beszarás, mi?  Mivel egy esküvő miatt nem jutottam el a várva várt velencei 6 órásra, kárpótlásul kerestem egy másik versenyt, amivel viszonylag rá tudok edzeni az októberi Vadlán…

Az előző beszámolóban már megpendítettem, hogy volt egy verseny, amivel nem voltam megelégedve, méghozzá a simbachi éjszakai futással. Nem a teljesítményem volt az elégedtlenség oka, hanem szerintem ez egy olyan szervezés volt, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni. Annyit megjegyeznék…

Másfél hónap távlatából sikeresnek ígérkezik az "edző nélkül futok" projekt. Sok örömet szerzett a kedvemre való futkosás. A heti km-t is felvittem, most stabilan 50-60 között vagyok, mindehhez társulnak minőségi edzések (intervall, résztávos, dombos). Hallgatok a testemre, annyit futok, amennyi jól…

Kicsit csendben voltam az utóbbi időben, és nem azért, mert semmi sem történt, hanem mert olyan sok minden történt, annyi dolog játszódott le bennem, hogy egyszerűen kellett ennyi idő, hogy leülepedjen.  Körülbelül 2 hete edző nélkül futok. Nehéz döntés volt.  Az utóbbi hónapokban annyi stressz…

Kis késéssel, de érkezik a beszámolóm a múlt hétvégi 10 km-es aszfaltos versenyről, amiről itt írtam, hogy nagyon szeretnék végre egy 50 perc alatti PB-t futni, bár a körülmények nem igazán lennének ideálisak. Hozzá kell tenni, hogy a 10km-es távot utálom a legjobban. Végig feszített tempó, ami 5…

192,6 km volt a májusi adag. Nem vagyok vele túlságosan elégedett, de ez van. Remélem, jobbra fordulnak a dolgok, és több időm lesz  futni. 

Na most akkor hogyan tovább?   Várakozáson felül sikerült az UTH, amire fél évig készültem, most viszont egy kicsi üresség van bennem. Sajnálom levenni a hűtőről a szinttérképet, amit minden edzés előtt motiváció gyanánt nézegettem, mert nem tudom, mi kerüljön a helyére. Tíz nap után kezd…

Szentendre Trail 2 in 1, első maraton és első ultra   Mivel még be sem mutatkoztam rendesen, itt egy rövid kis betekintés a kaotikus életembe: 31 éves vagyok, férjemmel és két éves kisfiunkkal élünk Németországban. Egész gyerekkoromban sportoltam: atlétika, karate, kézilabda – ezeket tizenévesen…