Célfutó Blog

"Csak császármetszés ne legyen" - nyilván az lett

2019. július 04. 17:11 - Peterdi Farkas Éva

Valami ilyesmi kikötéssel fejeztem be az utolsó blogbejegyzésem, ha jól emlékszem. Nem akartam császárt, mert az nem jó a babának és nem jó az anyának, főleg nem annak az anyának, akinek októberre Vadlán nevezése van (nyugi, a rövidebbik távra, azaz 50km-re). 

Ehhez képest sajnos -vagyis esetünkben szerencsére- Ádika sürgősségi császárral született meg, mert a szívhangja a vajúdás alatt kétszer is leesett. Sírva mentem a műtőbe, nagyon beleéltem magam, hogy kemény leszek és minden megy majd, mint a karika, de aztán elszégyelltem magam, hogy szomorkodom, amikor ez egy örömteli pillanat. Amúgy a dokik szerintem 100%, hogy előre tudták, hogy császár lesz, mert amikor beértünk a kórházba, már az első órában lement egyszer a szívhang. Aztán szépen felváltva szivárogtak be a nővérek, az egyik köntöst hozott (Gáborkát saját ruhában szültem), a másik infúziót, a harmadik 10 oldalas nyomtatványpaksamétát... mind a császármetszés előkészületei. Azért hagytak 4 órát vajúdni, hátha mégis minden oké lesz, de nem lett. Leesett még egyszer a szívhang, berontott a főorvos, mindenki összevissza futkosott, aztán mire észbe kaptam, már a műtőben feküdtem. 

 

Itt még minden biztató volt

img_20190530_010120.jpg

 

Azért happy end lett így is

img_20190530_055706.jpg

 

 

 Megszületett Ádika

photogrid_1559288085875.jpg

 

A császárt amúgy senkinek sem kívánom, én elég rosszul éltem meg. Utána 2 napig a puszta létezés volt a kihívás, annyira fájt a seb. A harmadik naptól elviselhető volt, "csak" a mozgás fájt. Az ötödik napon hazajöttünk a kórházból és a hatodik napon én már a tetoválószalonunkban ültem és intéztem a vendégeket, nyitva tartottam. A kényszer nagy úr. Időt és költséget nem kímélve kijött anyós meg anyu segíteni, így azért könnyebb volt, de az életünk azóta is egy káosz. (Németországban élünk és vezetünk egy tetoválószalont.) 

 

Nagyon szeretik egymást

photogrid_1559904411877.jpg

 

Két héttel a császár után fájdalommentesnek nyilvánítottam magam. A kímélő életmód részemről mission impossible, amíg a férjem tetovál, intézem a bejelentkezéseket, fordítok neki, viszem a könyvelést, előkészítem a mintákat, délben elmegyek Gáborkáért a bölcsibe (viszem a picit is), otthon megetetem a nagyot és megpróbálom lefektetni aludni, aztán intézem a háztartást, a picit, megválaszolom a tetkós üzeneteket, feldolgozom a képeket és videókat, amik az oldalra mennek, stb...

Ha már itt tartunk, ez itt a reklám helye:
Sztawi Tattoo Burgkirchen (még, szeptembertől már Sztawi Tattoo Nagykanizsa)
www.sztawitattoo.com
Facebook-oldal
Instagram

Még 1 hónapot kell ebben az idegbajban kihúznom, aztán hazaköltözünk Nagykanizsára, ahol házat vettünk, ééééssss ....  tadammmm ....... tetoválószalont fogunk nyitni. :) Biztos kevesebb stresszel fog járni egy szalon beindítása és a ház renoválásának befejezése, mint az itteni élet... XD 

És hogy a futást is érintsem: Mivel teljesen panaszmentes voltam, két és fél héttel a császár után elkezdtem nagyobb sétákat tenni Ádikával. Három és fél héttel utána elkövettem pár laza kocogást, óvatosan, nem pattogva. Aztán sikerült futni is. Aztán megfájdult a műtét helye, bár én ezt nem a futásnak tulajdonítom, hanem annak, hogy a pénztárnál fel kellett emelnem egy karton vizet, hogy lecsippantsa a pénztáros, emelés közben pedig félfordulatot is tettem, ITT fájdult meg a hasam alja. Na mindegy, visszavettem, pár nap szünetet tartok. Itt tartok most egyébként. 

 

img_20190618_132338_518.jpg

img_20190626_154102_606.jpg

img_20190629_141931_446.jpg

 

A futást fogalmam sincs, hogy hogy fogom tudni beintegrálni az életünkbe, szabadidőm a két gyerek, a szalon és a háztartás mellett konkrétan nem létezik. Hajnalban pedig én NEM fogok futni, éjszakai típus vagyok, reggelente olyan vagyok, mint a mosott f*s, használhatatlan. 

Már napok óta nyúzom a férjem egy futópadért, ami ugyan kényszermegoldás, de működhet. Azon tudok akkor is futni, amikor a pici alszik, meg ha szar idő van, meg ő is tudja használni. Nagyjából ezekkel az érvekkel fűztem, de nem igazán hatotta meg a dolog... Ma aztán szóltam neki, hogy márpedig futópad lesz és kész, én is dolgozom, én is keresek, veszek egyet, tetszik nem tetszik. Majd rakok fel róla nektek képet. :D 

Egyébként ezt a blogbejegyzést, amiben tudatom, hogy megszületett Ádika és készülhetek lassan a visszatérésre, 3 hete írom. Már azon gondolkodtam, hogy mire sikerül publikálni, akár egybeköthetem a Vadlán beszámolóval is. XD 

 

Így nyomjuk mi, itt és most: 
img_20190702_170339.jpg

A futós tervem pedig első körben részt venni a heresznyei Dráva Félmaraton 3 km-es távján július 13-án, felfejlődni augusztus végére egy viszonylag korrekt szintre, szeptemberben pedig a Sümeg Trail 22km-es távja, októberben Vadlán Ultra. Így hirtelen, de ez még nyilván alakulni (bővülni) fog. :) 

Meg le szeretnék fogyni 7 kilót, igyekszem diétázni, de ez nem annyira az én műfajom... szeretek enni... 

A Facebookon és az Instán egyébként napi szinten jelentkezem a legváltozatosabb f*szságokkal dolgokkal, aki gondolja, kukkolja meg. :) 

Facebook: https://www.facebook.com/celfutoblog/
Insta: www.instagram.com/celfutoblog 

 Még nagyon sok mindent szeretnék / tudnék írni a legkülönbözőbb témákban, remélem, hamarosan lesz időm újra jelentkezni a blogon is, nem csak a közösségi médiában.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://celfuto.blog.hu/api/trackback/id/tr5414900460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.