Túl vagyok életem első "igazi" ultrafutásán a tegnap/ma teljesített 12 órás versennyel. Nem gondoltam volna, hogy idén eddig eljutok, Ádika ugye május 30-án született császárral, nem sok időm maradt felfejlődni egy komolyabb futóversenyhez. Volt ugye ősszel a Vadlán 50-es távja, ami nem sikerült…

A cím össze is foglalja az elmúlt két hónap történéseit. Aki orvos, vagy ismer orvost, vagy valaha volt orvosnál, az innentől ne olvasson tovább.  Szóval, 3 héttel császár után tünetmentes voltam, így elkezdtem nagyobb sétákat tenni. Négy és fél héttel császár után kocogni. Hat héttel utána anyuval…

Valami ilyesmi kikötéssel fejeztem be az utolsó blogbejegyzésem, ha jól emlékszem. Nem akartam császárt, mert az nem jó a babának és nem jó az anyának, főleg nem annak az anyának, akinek októberre Vadlán nevezése van (nyugi, a rövidebbik távra, azaz 50km-re).  Ehhez képest sajnos -vagyis esetünkben…

  Október óta jegelem a blogot. Nem azért, mert már nem érdekel, hanem mert nem tudtam futni és versenyre járni, én pedig az a típus vagyok, hogy ha én nem futhatok, akkor nem bírok a futásról se olvasni, se írni, mert fáj a szívem, amikor arra gondolok, hogy én ebből most kimaradok.  Az ok,…