@vidéki csaj: :D

Bejegyzés: Eddig minden túl szép, hogy igaz legyen, vajon így is marad?

Ha az segít a nyerésben, nyugodtan képzelj oda

Bejegyzés: Eddig minden túl szép, hogy igaz legyen, vajon így is marad?

@Laczkó Ági: Huhh, jó későn vettem észre a kommentedet (jöhetne valami emailes értesítés róla :D ) de így legalább kis távlatból tudok válaszolni. Szóval, én úgy veszem észre, nekem jobbat tett eddig az edzőtlenség, mert sok örömet szerzett a kedvemre való futkosás. A heti km-t is felvittem, most stabilan 50-60 között vagyok, mindehhez társulnak minőségi edzések (intervall, résztávos, dombos). Hallgatok a testemre, annyit futok, amennyi jól esik. Szóval egyelőre megy, de ha újra szükségem lesz edzői támogatásra, mindenképp Bélát fogom keresni. :) Köszönöm a jókívánságokat és neked is sok boldog km-t! :)

Bejegyzés: Reset. Innentől egyedül

Szia! Én ugyanezt éltem át, mint Te, szerettem volna, ha nem kell azt mondanom másoknak, hogy "bocsi, de nem tudok ma veletek futni, nekem más van kiírva"... Sok futásról, közösségi eseményekről maradtam le az önzőségem miatt (mert a szemelyre szabott edzés az)... Ráadásul én is azt éreztem, hogy amíg régen a futás a kikapcsolódást jelentette, átfordult elvégzendő feladattá. Persze még más tényezők is közre játszódtak, de végül én is felmondtam az edzéstervet. Boldogan futkorásztam mondhatni össze-vissza és élveztem. Egy darabig. Egy idő után annyira nem tudtam, hogy mit fussak, hogy merre induljak, hogy hetekig (!) rá se néztem a futócipőmre, pedig előtte heti 6 edzésem is volt... Most újra edzővel futok! :)
Azért remélem Te megtalálod így a számításod és nem fog elfogyni a lendület, ami visz előre, legyél egy jó példa! :) És ne hagyd, hogy úgy járj, mint én. Ha mégis, ne félj újra felhívni Bélát! :)
Kitartást és sok boldog futást! :)

Bejegyzés: Reset. Innentől egyedül