Másfél hónap távlatából sikeresnek ígérkezik az "edző nélkül futok" projekt. Sok örömet szerzett a kedvemre való futkosás. A heti km-t is felvittem, most stabilan 50-60 között vagyok, mindehhez társulnak minőségi edzések (intervall, résztávos, dombos). Hallgatok a testemre, annyit futok, amennyi jól esik. 

Az elmúlt egy hónap kettő 1. helyezést is hozott, amire nagyon büszke vagyok. Az egyik otthon volt, Látrányban, a másik viszont egy komolyabb verseny kint Németországban (itt élünk). 

Látrányi Löködönc:

8,8 km-es Spartan-szerű akadályfutás

Ide anyuval és az unokaöcsémmel, Zsoltival érkeztem, mind nagyon izgultunk, mert ilyen versenyen még sohasem voltunk. Mindjárt az első 100 méteren át kellett gázolni egy tavon, így hamar elszálltak az illúzióim arról, hogy lehet nem is lesz ez olyan durva. Volt itt minden, amit akadályfutáson el lehet képzelni: hason sárban csúszás, homokzsákcipelés, kötélmászás, szalmabálákon átugrálás... egy szóval brutális volt.

Ami nem sikerült, ott burpee négyütemű fekvőtámasz volt a büntetés (fujj de utálom, amikor valamire van magyar szó, és mégsem azt használják). Nekem kétszer kellett ezt csinálnom, egyszer amikor nem ment a húzódzkodás, meg a végén, amiért nem találtam el a kapanyéllel a célt. Anyu bezzeg beleb*szta izomból, állítólag az anyósát képzelte a célkeresztbe, lehet nekem is ezt kellett volna? (Na most kiderül, anyós olvassa-e a blogomat! Bocs Ági, csak viccelek! :D )  Végig mentem, ahogy tudtam, de voltak üresjáratok, sorbanállás az akadályoknál, így benne maradt a pályában részemről olyan 5-10 perc. 

Négy futam indult, így fogalmam sem volt, hányadik helyen lehetek. Azt tudtam, hogy a saját futamom megnyertem, előttem nem volt senki (és mégsem tévedtem el, hihetetlen!). Mivel nem vittem haza terepcipőt, meg hát ha haza is vittem volna a vastagtalpú Hokámat, akkor sem azt vettem volna fel, így úgy döntöttem, az aszfaltos versenycipőmre ráhúzok két tüskés IZÉT (mi a nevük?) és fasza lesz. Nem volt fasza. Egy km után az egyiket elhagytam, a másikat inkább levettem és zsebrevágtam. Innentől a TÖK SIMA talpú aszfaltos cipőmben nyomtam le a versenyt a sáros traktorcsapákban, egy élmény volt. 

A végén a célban (ahol senki sem várt, nem volt felkonf, se semmi hangulat) csippantás után derült ki h abszolút első lettem. Az utolsó akadály egy vizes konténer volt, amin keresztül kellett mászni, így viszonylag tisztán érkeztem be - látszólag.

A képen egy kis betekintés a sportmelltartómba az én szemszögemből - VIGYÁZAT, pornográf tartalom! :D

Gyorsan összefoglalom a versenyt, mert nem akarok novellát írni.

Pozitív:
- szuper ötletes verseny
- tökéletes pályajelölés
- rengeteg és kedves önkéntes
- nagyon finom pöri
- jó ár-érték arány

Negatív: 
- célban nulla hangulat
- rólam, mint abszolút első helyezettről NULLA darab fotó, csak a saját. Ami HATALMAS kár, mert tényleg tök jó akadályok voltak és már előre örültem, milyen fasza dagonyázós képeket fogok ide felrakni. 
- a verseny után törlődött a Facebook oldaluk és az esemény is. Semmi infó, se fotó, se semmi nem található semmiről. Ha valaki tud róluk valamit, ne tartsa magában!!

Juhú, első lettem! :D

A verseny kuriózuma: ANYU. 

A nők között 28. lett 34-ből, pedig messze ő volt a legidősebb, de mégis simán lenyomta az összes akadályt, csinálta a büntit, becsülettel végigtolta. Pár helyen még a segítők is úgy néztek rá, mint "tyúk a piros kukoricára", azt mondta. :D 

Strava link: 

https://www.strava.com/activities/1688058910

Folytatódik a jó széria: Holzlandlauf , 1. hely

Na jó, kategóriás első hely, abszolútban csak 5. :D 
De nagyon örülök neki, mert kemény verseny volt jó futókkal, és nagyon odatettem magam. 

11,6 km és a szervezők szerint közel 400m szint. Nekem a Strava 260-at mért:

https://www.strava.com/activities/1705029701

Ezt én 1 óra és 52 másodperc idővel húztam be, átlagosan 5:14-es kilométerekkel, tök büszke vagyok magamra. :D 

Nem ragozom túl, rövid leszek. Bemelegítésnek visszafutottam a parkolóba a pelenkázótáskáért majd gyors nyújtás után elrajtoltunk.

Itt tanítanak nyújtani

Tök meleg volt, végig tűző napon futottunk, a végére napszúrást kaptam (szerintem, mert qrvára fájt a fejem). Leborítottam magam pár pohár vízzel, kicsit jobb lett. 

Tök szarul nézek ki

Nagyon elkészültem az erőmmel a végére, de nem baj, kell ilyen is. Erősebb leszek tőle. 

Ja, és képzeljétek, négy perccel lehagytam a lányt is, akit még sohasem sikerült, szóval elmondhatom, hogy tényleg fejlődöm és gyorsabb leszek, méghozzá edző nélkül. 

A kérdés, már csak az maradt, hogy vajon mi lesz az első helyem díja? Nyálcsorgatva néztem ezeket a gyönyörű kupákat 

amiket végül szétosztottak a gyerekfutamok helyezettjei között. Nagyobb volt a kupa, mint némelyik gyerek. :D Vajon ki lehetett az, aki meg volt róla győződve, hogy egy gyerek jobban fog örülni egy kupának, mint egy tárgynyereménynek, éremmel? Vagy játéknak? (Tök pici gyerekek voltak.)

Én még mindig nem értem, miért nem tudok SOHA egy kicseszett kupát sem nyerni, csak mindig mindenféle random szarságokat, pl tésztát meg müzlit meg zoknit. 

Itt most én egy tusfürdő-csomaggal lettem gazdagabb, amitől mindenki nagyon el volt ájulva, persze, mert ez a németeknek egy éves adag, csak nekem nem volt teljesen őszinte a mosolyom. A második-harmadik helyezett piáját is irigyeltem, úgy néz ki, abszolút telhetetlen vagyok és semmivel sem lehet nekem örömet szerezni (de, egy kupával). 

Amúgy tök szép kis díj, jól mutatott volna egy kupa mellett fotózva

De mivel alapelvem, hogy annak örüljünk, amink van, a fasza időmre gondolok, meg hogy lassan megtanulok dombost futni, ami nem árt, ha teljesíteni akarom a Vadlán Trail 108km-es távját. XD 

Viszont egyelőre még a 6 órás futás van előttem, ami konkrétan 8 (!!!) nap múlva lesz és nem kicsit izgulom szarrá magam miatta, mivelhogy nincs is az UTH óta normális hosszú futásom (nem volt semmi sanszom rá, eskü), most meg már túl késő van hozzá. Vajon elég lesz rá a heti 50-60 km-em és a 2-2,5 órás "hosszú" futásaim??? Hozzászólásban várom az igeneket. :)